Hiába, hogy azt nyilatkoztam, nem változott semmi, azért én csak nem nyugszom bele, hogy teljes jogú állampolgár lettem és nem történik semmi. azt persze nem mondom, hogy ma rögvest kirabolok egy boltot, hadd ítélkezzen felettem a törvény- elvégre ettől a naptól fogva megteheti. de igenis rengeteg tervem van. Mindenki, aki ismer- azaz, a blogom masszív olvasói- tudják, és most még egyszer megtudják, hogy már 12 éves korom óta arra vágyom, hogy dolgozhassak, felelősséget vállalhassak és végre a törvény és a magyar állam is komolyan vegyem, mert nem magamat akarom fényezni, de néhány egyednél már óvodás éveim óta komolyabban vehető vagyok... Persze valahol meg kell szabni a határt, és örülök is, hogy nem Amerikában élek, mert akkor még hosszú évekig várhatnám, hogy beengedjenek a dohányboltba és a többi. Egy szó, mint száz: végre elértem a határt és előttem áll a világ. Ennél értékesebb jogilag már a koporsóban sem leszek, mondhatom, hogy a pályám már most csúcsára ért társadalmilag.
De, hogy mi van Mohameddel? Az életem nem vett olyan marha nagy fordulatot, és nem is fog. De, mint mindig, mostanra is van egy listám, csak, hogy ne érjen felkészületlenül ez a marha nagy öregedés!
1. vért fogok adni, gondoltam, egyszer meg kell próbálni, ha elájulok, majd maximum nem megyek többet
2. átalakítom az üzleti és anyagi életem (mert, hogy eddig is volt, de gyermekcipőben járt, ideje nekik is felnőni velem együtt)
3. inkább az emberekben hiszek, mint az eredménykben
Most pedig haladéktalanul megnézem az angol érettségim lehetséges eredményét! :)
