Pofám leszakad! A mese fejleszti egy gyermek értékítéletét, világlátását, befolyásolja lelki fejlődését, jobb emberré teszi őt. Álomvilágot teremt neki, amiben jó, ha egy ideig él. Nagyon fontos, hogy sok mesét olvassanak nekünk életünk hajnalán, ezzel fejlődik kreativitásunk és fantáziánk. Nem fér a fejembe, mért kell úgy kezelni a néhány éveseket, mintha szellemi fogyatékosok lennének. Lényeglátásuk azzal fejlődik, hogyha kihívásokat állítunk eléjük, és semmiképp nem azzal, hogy mindenki számára megugorható apró akadályokat.

Csodás dolog a liberalizmus, és az hogy mindenkinek esélyt adunk, és mindenkit felzárkóztatunk, de éppen ez az amivel elvesszük társadalmunktól a fejlődés lehetőségét. Nem véletlenül működik a természetes szelekció a természetben is, gondoljunk csak a legelemibb dologra, a szaporodásra: egy petesejt van, a leggyorsabb spermium ér oda és termékenyítheti meg, a többiek így jártak.

Tehát a kiindulópont: Tesz-vesz város című mese. Az egy dolog, hogy kisgyerekek számára készült, de az egy óvodás fejében is megfogalmazódik, hogyha a szereplők sorban felmutatják falevélre írt meghívójukat, akkor mindenki falevélre írt meghívót kapott, ez pedig szükségtelen nyomozati anyagként szemléltetné.

Könyörgöm ne nézzenek minket ennyire hülyének...