Oké, elismerem, ha valamit elég sokan mondanak abban van valami, nem a nagy számok-törvénye alapján, hanem, mert több nézőpontból is így látják. Tehát igen, szép dolog az őszinteség, de nincs olyan, hogy az ember csak önmagáról beszélne, azért vannak érzéseink, azért van életünk, mert kapcsolódunk másokhoz, mert helyzeteket teremtünk, amikre aztán lehet visszagondolni, vagy amikről lehet valamilyen módon vélekedni. Az egész biztos, hogy fenntartom az állításom: 'az ember azért ember, mert kapcsolódik más embertársaihoz és adott esetben kötődik hozzájuk!' Ha magányos farkasként kéne élnünk az életünket elvesztenénk azokat a tulajdonságainkat, amik többek közt kiemelnek az állatvilágból, ugyan van, hogy csak mélyebbre taszítanak a hernyóknál is... ha magunkban vagyunk gondolataink belterjessé válnak, nincs erre jobb szó, testvér a testvérnek lesz ágyasa és csakis korcsok születhetnek, ami ilyen formában túl drámaian hangzik, de így van! Nem véletlenül vágyik arra az ember, hogy beszélgethessen, hogy elmondhassa a gondolatait, meglátásait és jobb esetben nem egy verekedéssel rendezzük a problémáinkat, mert képesek vagyunk kommunikálni, ami elég hasznos, bár mostanában kezdem belátni, hogy van, hogy célravezetőbb lenne összeverekedni, amikor pedig mindenki megnyugodott egymást leporolni és segíteni a másiknak 'nyalogatni a harci sérüléseket'... Mint kitérő téma, tehát: Gáz van? Meccseljétek le!- persze nem kell verekedni, van szócsata is, futóverseny, tányércsapkodás, kitudja, még mennyi más módszer, de nagyon fontos, hogy ne tartogassa az ember az érzéseit, hanem inkább adja ki őket akkor, amikor indokolt! Azt hittem speciálisan rám jellemző ez az áldatlan tulajdonság, de miután rengeteg más embernél is láttam némiképp megnyugodtam, az viszont lehet, hogy néhányakat elkeserít, hogy legfőképp női 'erénynek' számít; tehát, maga a tulajdonság: magunkba fojtjuk a feszültséget, majd, amikor már nem bírjuk tovább, mert pattanásig feszülnek az idegeink, valami apróságon kifakadunk és gyakran nem is az kapja vissza a régi sérelmek okozta haragot, aki valaha okozta... gondoljunk a 'magneB6'-reklámra, a csaj húzza a száját, nem működik valami az irodában, nem engedik el a kereszteződésben, hazaér a bevásárlásból egy nagy szatyorral, a kisfia véletlenül elé gurítja a játékautóját és akkor borul ki és csapja le a teli szatyrokat. Nem, ez itt nem egy reklám, jól látják a problémát a gyógyszergyártók, csak az a helyzet, hogy a megoldásához nincs szükség pirulákra, pakolásokra, aromaterápiára, wellness-hétvégére, csak önuralomra és önismeretre, ha ez a kettő megvan, tisztában vagyunk azzal is, hogy minek mikor van ott a helye és az ideje, tudjuk kezelni a konfliktushelyzeteket... egyszóval életképesek vagyunk!:)