Mit mondhatnék? Vak voltam, mindig az vagyok.
Tartozni akartam valakihez és valahová minden áron, de midigis tartoztam, ahogy mindenki tartozik. Mondják, hogy a családját nem maga választja az ember, de, hogy milyen viszonyban van velük az már döntés kérdése.
Életem legszebb napja volt, mikor úgy döntöttem, szeretni fogom a testvéremet. Igen, ez egy döntés volt, a megvalósítása pedig meglepően könnyen ment. Hiszen kit is szeretne az ember, mint a "véréből-valóakat".
Kevés olyan ember van, aki előtt valóban önmagam vagyok. Talán egészen pontosan kettő, mindkettejüket a Sors adta és én döntöttem úgy, hogy fontos helyük van az életemben.
Az ember nem dönthet el dolgokat egymaga és nem is hagyhatja az életét a sorsra. Tudnunk kell kik vagyunk és hová tartunk, a lehetőségeket pedig az élet adja.
